Kullancsok

A kullancsok paraziták, amelyek betegségeket okozó mikroorganizmusokat – vírusokat, baktériumokat, egysejtűeket és rickettsiákat - terjesztenek. Kutyáknál a borreliózis, ehrlichiózis, anaplazmózis és babeziózis kerül leggyakrabban diagnosztizálásra. Kedvenceinket ugyanazok a kullancs-fajok veszélyeztetik, mint bennünket, így mi, emberek is megbetegedhetünk a kullancscsípéstől.

A kullancsok által terjesztett betegségek súlyosak, kezelésük nehéz és hosszadalmas. Mind állatokban, mind emberekben gyakran marad vissza tartós károsodás és előfordulhat, hogy kimenetelük végzetes.

A kullancsok az atkák alosztályának legnagyobb méretű tagjai. A többi atkától elsősorban méretükben és szájszervük mellett található, vérszíváshoz módosult szervükben különböznek. A kullancsok mérete 1-30 mm között változik, attól függően, hogy mennyi vért szívtak. Csak a nőstény kullancs szív vért, a hím csak addig tartózkodnak a gazdaállaton, amíg felkeresi a nőstényt és párzanak. A kullancsok mellső lábain olyan speciális kémiai-, és mechanikus receptorok vannak, amelyekkel képes a leggyengébb hőáramlatokat, mozgást és szagokat is érzékelni. A kullancsok ezek segítségével fedezik fel a gazdaállatot, amelyhez rögzítik magukat. Speciális mirigyek termelik a nyálat, amely egy vezetéken át jut a szájhoz. A kullancs nyála enzimeket, véralvadásgátlókat, immunválasz-gátlókat és egy gyenge érzéstelenítőt tartalmaz. A kórokozókkal fertőzött kullancsoktól való fertőződést csak úgy akadályozhatjuk meg, ha kullancsokkal fertőzött területen való sétát követően átnézzük a kutyát és eltávolítjuk belőle a kullancsokat.

A modern kullancsirtó termékekkel szembeni legfontosabb követelmény, hogy még azelőtt képesek legyenek elpusztítani a kullancsokat, mielőtt a fertőző betegségek átvitele megtörténik. A borreliáknak például átlagosan 48 órára (24-72 órára) van szükségük ahhoz, hogy a kullancs beléből eljussanak a nyálmirigyekbe, majd a nyállal a gazdaállatba.

A kullancs fejlődési ciklusa

A nőstény kullancs élete során több száz, vagy akár több ezer petét rak, mindig a földre. A petékből kikelő lárvák fűszálakra és bokrokra kapaszkodnak fel, innen kapaszkodnak át az arra járó gazdaállatra és szívnak vért. Ezután leválnak, és a környezetben átalakulnak nimfákká, amelyekből egy újabb vérszívást követően alakulnak ki a kifejlett kullancsok. A kifejlett kullancsok a legellenállóbbak a fejlődési alakok közül. Alacsonyabb páratartalom és magasabb hőmérséklet átvészelésére képesek, mint akár a nimfák, akár a lárvák, így hosszabb fűszálakra és bokrokra mászva várják nagyobb testű gazdaállatukat. Az állatra érve a legvékonyabb szőrrel borított területeket keresik fel. A kullancsokat ezért látjuk leggyakrabban a kutya orra körül, a fülén és a hasán. A vérszívást követően a nőstény kullancs elhagyja a gazdaállatot és peterakásba kezd. Ezzel kezdődik elölről a ciklus, amely általában 1-3 évig tart.